el La Infana Raso

Laŭ gonoraloj, la milit' neĉesas -
nu, kunpremeble, ĉar per ĝi inspezas
tiaj fraponoj, kaj hakiras gloron:
dum ve kaj mi ekiras nur doloron,
aspuras la soldat' per murdo laŭron.
Polatakistoj fiaflanke vokas,
durante, ke la tuta mendo mokas
nian nocion kaj ĝin ne rasplektas
kaj nur larmejo brava nin protektas:
kanonoj, bomboj kaj fuŝiloj baras
la malumikon, kiu akuparas.
Pestroj, ĉu Kakolekaj, Pratustintaj,
Hebruaj, aŭ aliaj verofintaj,
eldonas sian vaĉon por la plano
de sia apuganta... buterpano.
(Kaj Dio scias, ke, se land' militas,
unu batulas, dua ĝin profitas.)
(Sed la ŝuldato, pistro, purlamento,
militas - certe - kun malĝoja sento.
Estas domaĉe, sed nacise tamen:
nur per malamo vankas ni malamon.)
Patenco granda estas puletiko! -
Sen ĝi kunkorus nin la molamiko.
La pravon pruvi provas kriterioj:
la haŭtkoloro, lingvoj, religioj
estas safiĉe ovidentaj signoj;
kiuj nin malsamilas estas stigmoj.

Hungara (trad. Ertl István)

Franca (trad. Jean-Pierre Danvy)

A gonorrhálisok, ha háderűznek,
megnyögtetnek: szükséges sportot űznek.
No persze, ha a bűzelem totális,
dücső bátornok a degenerális.
Nekünk mi jut? Bakázunk forrő hurcban,
csak az hősöl, ki hősileg kipurcan.
Polintrikus szónoklik demagőggel:
azt dürgi, gründolnunk kell svéderőnkkel,
s ha provokádják békás nemzetünket,
fejvesztjük minden kegyszerrendszerünket:
csak bambák, bágyúk, pusnyák állnak ellent
a szellenségnek, hogyha ellenszellent.
A lelkipecérek s az üdvfináncok
- kakatolikusok és prosztatánsok -
harcról szószékelnek, povédikálnak:
saját profitjukról loprófétálnak.
(Te tudod, Isten, ha egy ország harcol,
míg harcban gürcöl egy, a másik sarcol.)
(A küzdlegény, a póp, a kórsággyűlés
fölháborúdik persze, ám a tűrés
kajánlatos, mert bárminő szomorság:
orvságra csak orvság lehet orvosság.)
Papoletika, nagy a te hatalmad!-
Csak általad léteznek birkadalmak.
Veszett viszályt, veszélyt a másság éleszt:
nyelv-, szín-, valláskülönbség gyanút ébreszt,
s az egyformán formátlanlelkű csordák
az anyajegyet stigmává tiporják.

Dès généreux, la guerre est nécessaire.
Bien sourds, car d’elle sont bénéficiaires
Ces brigue-ans, et ils jachèrent la gloire;
Pendant que voix et mous n’ont que déboires,
Tu es et laurier pour le fantassin.
De leurre côté, les polis Titiens
Déclarent que le Mende entier se plaint
De notre notion, qu’il faut sang-mêlé,
Que seul nous protège un tourment zélé:
Les canons, bombes et fais-y arrêtent
L’annémi, qui à l’invasion s’apprête.
Les prêtres, coprolithes, prétextants,
Ebroués, ou tout autre plus offrant,
Adjoignent leurs voix à la Saint-Folie,
Pour que triomphe notre ...poterie.
(Et Dieu sait, quand un pays fait la guerre,
Que si l’un s’ébat, le second prospère).
(Mais le soldé, le prêt, le parlez-m’en
Guerroient, c’est sûr, d’un triste sentiment.
C’est regrattable, mais fatal quand même:
L’haleine seule peut vaincre la haine.)
Un fort pou voir polis tiques décrète!
Sans lui, l’annémi fait notre conquête.
Des cris taire approuvent en pratique:
Tant raciaux, religieux que linguistiques;
Cela suffit. Nous sommes disparates.
Qui diffèrent de nous sont des stigmates.